A 10 leggyakoribb hiba, amit a játékosok elkövetnek
Ezt a listát valójában elsősorban saját magamnak írtam, mert a hibák túlnyomó többségét a saját váramon követtem el. A különbség egy olyan játékos között, aki egy hónap után dühösen abbahagyja, és aki felépít magának egy rendes birodalmat, nem abban rejlik, hogy mennyi rubint vásárol. Abban rejlik, hogy az utóbbi nem követi el ezt a tíz alapvető hibát. Vegyük sorra őket egyenként, hogy megspórold magadnak azt a felesleges szenvedést, amin én keresztülmentem.
1. Védelmi egységeket küldesz támadásba, aztán csodálkozol, hogy miért nem megy
Klasszikus kezdő hiba. Fogod mindazt, ami a kaszárnyádban van, ráküldöd egy rabló báróra, aztán nézheted, ahogy a sereged fele ott marad a csatatéren. A játékban minden egységnek két értéke van: támadás és védelem. És egyszerű szabály érvényes, a védelmi egységek védekeznek, a támadó egységeket küldd harcba. Ha egy védekező egységet támadásra küldesz, a támadási értéke számít, nem az a védelmi érték, amiben igazán erős. És pontosan ez a lényeg: a védelmi egységek támadási értéke általában nyomorúságos, sokszor szinte nulla. Támadásban tehát gyakorlatilag semmit nem érnek, csak vágóhídra küldöd őket.
Mielőtt támadnál, nézd meg a kaszárnyában a statisztikákat. Támadáshoz az egység támadási értéke érdekel, nem a védelmi. A támadó sereget ráadásul az ellenséges védelem típusához igazítsd: íjászokkal teli várfalak ellen küldj több közelharci egységet, gyalogos túlerő ellen pedig vess be saját íjászokat. A védelmi egységeket pedig hagyd otthon a várban ülni, ott pontosan azt csinálják, amire építették őket.
2. Elhanyagolod az élelmet, amíg a sereged éhezni nem kezd
A fa és a kő jól látható, azokból építesz folyamatosan, szóval azokra mindenki figyel. Az élelem a csendes gyilkos. Minden egység a seregedben eszik valamennyit, és amint mínuszba csúszol, az egységek dezertálni kezdenek. Reggel bejelentkezel, feleakkora seregre riadsz, és fogalmad sincs, miért.
Velem ez pontosan az első heteimben történt meg: alig pluszos élelemmérleggel mentem aludni, reggelre pedig a kaszárnyák fele üres volt. Azóta szinte vallásos szigorral figyelem. Tartsd az élelemmérleged mindig biztos pluszban, ne az él szélén. Építsd a farmokat, tegyél melléjük megfelelő díszeket a termelési bónuszért, ne vidd túlzásba az egységek számát olyan élelemtermelés mellett, ami nem bírja el őket, és mielőtt pár órára kijelentkezel, nézd meg, nem vagy-e épp csak alig nulla fölött. Egy éjszaka alatt sok fogyás összegyűlik, reggel pedig sereget akarsz találni, nem temetőt.
3. Olyan épületeket fejlesztesz, amik nem hoznak neked semmit
A csábítás óriási: látod a fejlesztés gombot, van hozzá nyersanyagod, szóval kattintasz. Csakhogy minden fejlesztés időt és anyagot is visz el, és rengeteg közülük az adott játékfázisban teljesen fölösleges. Dísztárgyakat fejleszteni, vagy olyan épületet, amit úgyis hamarosan lebontasz és újraépítesz, tiszta veszteség.
Tartsd magad a prioritásokhoz. Először azok jönnek, amik nyersanyagot és katonát termelnek: a termelőépületek, a raktárak (különben a nyersanyagaid túlcsordulnak és elvesznek) és a kaszárnyák. Utána a vár védelme, ha valaki folyton támadásokkal zaklat. A díszekkel legutoljára foglalkozz, elsősorban a termelési és boldogság-bónuszuk miatt, nem a kinézetük kedvéért. És mindenekelőtt ne fejlessz semmit, ami nem illik az aktuális szintedhez és játékfázisodhoz. A várkastély egyetlen szintlépése gyakran többet ad, mint tíz apró fejlesztés máshol.
4. Rubinokat pazarolsz butaságokra
A rubin az egyetlen igazán ritka valutád, és a játék úgy van megtervezve, hogy minél előbb elszórd. Az építkezés pár perces meggyorsítása rubinért? Ne csináld. Nyersanyag vásárlása rubinért, csak mert épp nincs elég egy pillanatra? Az sem. Pontosan ez az a csapda, amibe mindenki beleesik, aztán csodálkozik, hogy nem marad semmije arra, ami tényleg megéri.
A rubint tartsd meg olyan dolgokra, amiknek hosszú távú hatása van: tartós fejlesztésekre, építőmester-helyekre (a több párhuzamos építkezés az egész játék hatalmas gyorsítója), vagy a boltban időnként felbukkanó, valóban erős ajánlatokra. Én személy szerint azt mondanám, hogy a következő építőmester talán a legjobb befektetés, amit valaha rubinból csináltam. Mielőtt bármit megvásárolnál, tedd fel magadnak a kérdést: órákat spórol nekem a jövőben, vagy csak perceket most? Ha csak perceket, ne nyúlj hozzá. És sose vegyél nyersanyagot rubinért, azt megtermeled magadnak. Az időt nem tudod megtermelni, de az sem éri meg általában a rubin üzemanyagot.
5. Vakon támadsz, kémkedés nélkül
Meglátsz egy idegen várat, van seregedt, szóval ráküldöd az egészet. Aztán kiderül, hogy a falai tele voltak íjászokkal, és a sereged szertefoszlott anélkül, hogy bármit is zsákmányoltál volna. A felderítés nélküli támadás szerencsejáték, amiben szinte mindig te veszítesz.
Először küldj kémet. Megtudod, milyen a védelme, hány egysége van ott, és milyen erősek a várfalai. Ez alapján állítod össze a támadó hullámot: tudod, hogy több ostromgépre van-e szükséged a falak ellen, hogy íjász- vagy gyalogostúlerő áll-e veled szemben, és hogy egyáltalán megéri-e a támadás. A rabló bárók táboránál ráadásul ne feledd, hogy minden tábor saját védelmi elrendezéssel rendelkezik az udvaron, a kapuknál és a tornyokban, ehhez igazítsd, hova irányítod az egységeidet. Pár másodperc felderítés megspórolja neked az egész sereget.
6. Magányos harcosként játszol, szövetség nélkül
Sokan azt gondolják, egyedül is boldogulnak, és a szövetség csak egy zavaró csevegőcsatorna. Szerintem ez a legdrágább tévedés, amit ebben a játékban elkövethetsz. Szövetség nélkül könnyű célpont vagy, nincs honnan védelmet, tanácsot vagy segítséget kapnod a védekezéshez, és kimaradsz abból a koordinációból, ami a valóságban a hátadat fedezi.
Keress magadnak minél előbb egy aktív szövetséget, nem a legnagyobbat, hanem azt, ahol az emberek reagálnak és segítenek egymásnak. Egy jó szövetség erősítést küld, ha valaki megtámad, tanácsot ad, kit és mikor érdemes megtámadni, és hozzáférést nyit a szövetségi segítséghez és támogatáshoz. Ha új vagy, ne félj kérdezni. A tapasztalt játékosok többnyire szívesen segítenek, mert egy erősebb tag erősebb szövetséget jelent. A magányos játék itt csak visszahúz.
7. Nincs védelmed, mégis csodálkozol, hogy folyton kifosztanak
A támadás szórakoztató, a védelem unalmas, így gondolkodik a legtöbb kezdő, aztán sír, amikor egy nála erősebb minden éjjel kiüríti a raktárait. Ha nincs állandó védőőrséged a várban és rendes várfalad, a többiek számára sétáló bankautomata vagy.
Tarts otthon állandó védelmi sereget, erős védelmi értékű egységekből. Ezeket sehova nem küldöd el, ők a rajtaütőkre várnak. Fektess be a várfalakba és a védelmi eszközökbe, mert azok megsokszorozzák a védőid hatékonyságát. És rejtsd el a nyersanyagaidat: ami a raktár védett részében van, azt az ellenség nem tudja ellopni, ami a limit fölött van, azt elveszíted. A legjobb védelem az, amit a támadó megnéz kémmel, és arra jut, hogy nem éri meg neki.
8. Hagyod, hogy az építőmester és a kaszárnya tétlenkedjen
Ez a játék nagyrészt arról szól, hogy az idő akkor is telik, amikor nem játszol, ha ki tudod használni. Ha kijelentkezel, és az építőmester munka nélkül marad, a kaszárnyák pedig üresek, elpazarolsz olyan órákat, amik dolgozhattak volna helyetted. Ez a különbség a fejlődő és a helyben toporgó játékos között.
Minden kijelentkezés előtt legyen egy rutinod: adj munkát az építőmesternek, egy építkezést vagy fejlesztést, indíts egységtermelést a kaszárnyákban, hogy amíg távol vagy, gyakorlatozzanak, és ellenőrizd, hogy a nyersanyagtermelés teljes gőzzel megy, és sehol nem csordul túl a raktár. Ideális esetben a hosszabb építkezéseket éjszakára vagy olyan időszakra időzítsd, amikor úgysem leszel a gépnél. Egy éjszakára üresen hagyott építési sor visszahozhatatlanul elvesztegetett lehetőség.
9. Túl gyorsan hajszolod a várkastély szintjét
A várkastély magasabb szintje fejlődésnek tűnik, ezért mindenki hajtja, ahogy csak tudja. A bökkenő az, hogy minden új szint erősebb ellenfeleket és nagyobb igényeket enged be a képbe, és a gazdaságodnak, seregednek ezzel lépést kell tartania. Az a játékos, akinek magas a várkastély szintje, de gyenge a háttere, csak kövérebb célpont a többieknek.
Fejlődj kiegyensúlyozottan. Mielőtt a várkastélyt szintet léptetnéd, győződj meg róla, hogy elég a nyersanyagtermelésed, rendes a védelmed, és a sereged megfelel az új szintnek. Jobb kicsit várni, felépíteni a hátteret, és csak utána szintet lépni, mint túlnőtt, mindenki által kifosztott célponttá válni. A fejlődést nem a várkastély szintjének száma méri, hanem az, milyen stabilan áll a birodalom e szám mögött.
10. Kidobod a nyersanyagokat a túlcsorduló raktárakba
A termelés fut, a nyersanyag ömlik, te pedig másnap bejelentkezel, és a raktár már rég a maximumon van. Minden, ami a limit fölött termelődött, egyszerűen elveszett. Ez egy láthatatlan veszteség, mert nem látod a számlán, mégis valóságos termelési órák folynak el a semmibe.
A raktáraid mindig legyenek egy lépéssel a termelésed előtt. Ha érzed, hogy gyűlik a nyersanyag, vagy bővítsd a raktárt, vagy azonnal költsd el: építs, fejlessz, képezz ki egységeket, bármit. Hosszabb szünet előtt hagyd futni elsősorban azt, ami belefér, a maradék nyersanyagot pedig alakítsd olyan építkezéssé vagy katonává, ami éjszaka elkészül. A meg nem termelt nyersanyagot be lehet pótolni, az elveszettet soha.
Gyakran kérdezik, melyik hiba a legrosszabb
Elég rendszeresen írnak nekem ezzel kapcsolatban, és őszintén szólva nincs erre egyértelmű válaszom. Ha egyet kellene választanom, valószínűleg a szövetség nélküli játékot mondanám (6. pont), mert épp ez az egy hiba lehetetleníti el, hogy a legtöbb másikat kijavítsd, senki nem ad tanácsot, senki nem küld erősítést. De nem vagyok 100 százalékig biztos benne, hogy ugyanezt mondaná valaki, aki elsősorban védekezve játszik. Egy ilyen játékosnak valószínűleg a 2. pontban leírt éhező sereg a legrosszabb. Írd meg, te melyiket választanád.
Vissza ide: Útmutatók.